Legkeresettebb alkotók
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Vaszary János keresett alkotó
    Vaszary János
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Vaszary János keresett alkotó
    Vaszary János
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Vaszary János keresett alkotó
    Vaszary János
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Vaszary János keresett alkotó
    Vaszary János
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László

Basilides Barna Tanulmányok

  1. Basilides Barna - Halász
    1.  

      Basilides Barna a római ösztöndíjas művészek második generációjával,az 1939/40-es tanév során tartózkodott a Collegium Hungaricumban mint senior tag. Azonban már jóval ezt megelőzően is járt Olaszországban,még 1925-ben tett hosszabb tanulmányutat.
      Művészetének egyéni íze igen hamar, már ekkoriban, a képzőművészeti főiskolát közvetlenül követő első olaszországi útja után kialakult. A tompított,barnás-szürkés színvilág, a finom tónusátmenetekkel fátyolos-poétikus hangulatúvá emelt szimbolikus témák vagy arcképek a kritikusok figyelmét sem kerülték el. Munkáiról a Spirituális Művészek Társasága, melynek 1925-től volt tagja, majd a KÉVE és a Munkácsy Céh kiállításairól írva az 1920-as évek végétől folyamatosan megemlékeztek.
      A Halász című festmény, amely a fiatal művész első fő műve, még 1929-ben készült, s szintén nagy sikert aratott, számos újság, katalógus közölte reprodukcióját (I. Nemzeti Képzőművészeti kiállítás, 1933, Képzőművészet 1930, Az Est 1930). Basilides is úgy emlékezett rá vissza, hogy "ez volt az első erkölcsi sikert hozó munkám". 1932-ben a Velencei Biennálén is bemutatták, majd megvásárolta a Szépművészeti Múzeum (ltsz. 6596), ahonnan azonban hamarosan a berlini magyar követségre került. A II. világháború folyamán a kép eltűnt, ezért vették bele a Szépművészeti Múzeum háborús veszteségeinek jegyzékébe (1952, kat. sz. 31.). A közelmúltban mégis előkerült, a követség alkalmazottai mentették meg, s ma újra magyar közgyűjteményben található.A kedvelt kompozíciót maga a festő is eltűntnek hitte, s ezért egész addigi életművének egyik legsikeresebb művét apró változtatásokkal újraalkotta.A háború utáni tárlatokon és újságreprodukciókon már ez utóbbi, az aukciónkon is szereplő mű került sorra bemutatásra - így a művész halálát megelőző évben, 1966-ban az Ernst Múzeumban rendezett retrospektív kiállításon is.

      A témát, amelyet Szegény halász című festményével (1881) Puvis de Chavannes tett halhatatlanná, Basilides Barna többször feldolgozta, olajban és temperában egyaránt (8 festő és 8 szobrász kiállítása, Nemzeti Szalon, 1936. november 29.-december 14. kat. sz. 37.). A Műcsarnok 1939-es Őszi Tárlatán a műhöz készült vázlatot állította ki (kat. sz. 23.), és testvére, Basilides Sándor festői életművében is gyakorta előfordul. A Halász mindkét változata magán viseli az art deco stílusjegyeit, amelyek alapja a felszabadult dekorativitás. Nem véletlen, hogya művész gyakran vállalta falikárpitok és pannók tervezését.Ugyanakkor a festmény Basilides sajátos vonzódását is mutatja a japán festészet, elsősorban az ukiyo-e fametszetek egyszerű kompozíciói, tiszta képi világa iránt.A montparnasse-on letelepedő, különc életviteléről híres Foujita kontúrokra és finom tónusokra épülő festészete éppen ezért válhat Basilides képeinek természetes párhuzamává.

      Reprodukálva: Modern Magyar Festészet 1919-1964. szerk. Kieselbach Tamás, Budapest, 2004. 982.kép

      KIÁLLÍTVA
      KÉVE Művészegyesület, Nemzeti Szalon, 1947. március 23.-április 7.
      Budai képzőművészeti kiállítás, 1947. december
      Basilides Barna, Ernst Múzeum, 1966. február 4-20. (kat. sz. 11.)
      A László Károly-gyűjtemény, Műcsarnok, 1996 (kat. sz. 510.)

      REPRODUKÁLVA
      Zolnay László, Basilides Barna művészete, Művészet, 1964. május (V./5.) pp. 34-35.
      A László Károly-gyűjtemény, Műcsarnok, Budapest, 1996 (510. repr.)
      Modern magyar festészet 1919-1964.szerk. Kieselbach Tamás, Budapest 2004. 982. kép
      BI

  2. Basilides Barna - Ádám és Éva
    1. Basilides Barna a hadapródiskola után fordult a művészeti pálya felé. Mielőtt felvételt nyert a Képzőművészeti Főiskolára, 1920-ban egy évig az Iparművészeti Főiskola grafikai osztályának volt hallgatója. A Képzőművészeti Főiskolát 1926-ban Bosznay István és Rudnay Gyula tanítványaként végezte el. Rudnay hatása – akinek Basilides egy ideig tanársegédje is volt – festészetének tematikáját később is meghatározta. Kifinomult vonalkultúrájára, elegánsan stilizáló formaképzésére már 1928-as, az Ernst Múzeumban megrendezett első önálló bemutatkozásán felfigyelt a kritika. Az 1930 körüli években már kiérlelt módon jelentkezik festészetében az a szecessziós dekorativitást a novecento hűvös tárgyiasságával párosító látásmód, ami művészetének további irányát meghatározza. Bár tematikáját a harmincas években  idilli népi életképek (Lovasok a falu szélén, Hazafelé, Pihenő gulyás, Mulatozók, Szüret) jellemzik, ezek – Rudnay életképeihez hasonlóan - többé kevésbé nyilvánvaló jelképes tartalommal telítettek. A kortársak letisztult formavilága mellett éppen elegáns szimbolizmusát értékelték nagyra Basilides festészetében.

      Az Ádám és Éva Basilides pályafutásának – a második világháború idején elpusztult Halász mellett – egyik főműve, amelyet a mű számtalan nyilvános szerepeltetése is bizonyít. Az 1932-es Velencei Biennálén az Ádám és Éva című képpel együtt kiállított Halász a zsüri nagydíját nyeri el. A következő évben a Műcsarnok Nemzeti Képzőművészeti kiállításán is bemutatott Ádám és Éva elnyeri az egy éves megélhetést biztosító Balló Ede által alapított ösztöndíjat. Basilides a festményt ezt követően 1934 telén a Magyar Képzőművészek egyesületének jubileumi, reprezentatív kiállításán, majd 1935 tavaszán a Nemzeti Szalon “8 festő, 8 szobrász" című csoportkiállításán és 1936 őszén a Benczúr Társaság tárlatán is bemutatta. Az Ádám és Éva szerepelt a festő több életműtárlatán, így 1939-ben a Műcsarnokban és 1966-ban az Ernst Múzeumban.

      A korabeli kritikák Basilides Barna képei kapcsán egyöntetűen kiemelik japánosan raffinált vonalkultúráját, a korareneszánsz és későgótikus táblaképeket idéző zárt kompozícióit, áttetsző színharmóniáit. Bár Basilides csak 1939-1940-ben kap a magyar államtól római ösztöndíjat a novecento új törekvéseivel már 1925-ös itáliai tanulmányútja során is megismerkedhetett. Az Ádám és Éva hangsúlyozottan síkszerű, dekoratív képépítése közvetlen kapcsolatban áll a 15. századi – a korszak szóhasználatában – “primitív" flamand festészet bűnbeesés ábrázolásaival, ami Basilides művét a két háború között meghatározó müncheni új nazarénusok, köztük Georg Schrimpf, Alexander Kanoldt vagy Carl Mense festészetével is rokonítja. Az 1930 körül évek egyébként a hazai vallásos-egyházi művészet megújításának időszaka is, Basilides biblikus források felé fordulása párhuzamos Kontuly Béla, Kákay-Szabó György, Domanovszky Endre vagy – az 1932-es Velencei Biennálén szintén szereplő – Molnár C. Pál vallásos tárgyú műveivel.

      1972-ben, a Fáklya Klubban megrendezett Basilides emlékkiállítás évében P. Szűcs Julianna hosszabb ismertetést közöl a festő özvegyének gyűjteményéről, amelyben a következő szavakkal írja le a kollekció egyik legreprezentatívabb darabját, az Ádám és Évát: “melankolikus is, titokzatos is, de főként szép, mert a körvonalak olyan gráciával hullámzanak, a sötét és világos foltok olyan rafináltan segítenek a végletekig egyensúlyozott rajznak, hogy a vászon szinte iparművészeti remeket asszociál…" (P. Szűcs 1972, 38.)  Technikai perfekcionizmusa azonban csak váza és kerete a tartalmi letisztultságnak, eszköze egy áttetsző szimbolizmusnak. A kompozíció négy főmotívumát Basilides szimmetrikusan a képsík négy sarkába helyezi el. A paradicsomi folyó fölé hajló Éva alakja antik-reneszánsz alvó Vénuszok közvetlen leszármazottja. Önmaga szépségét még ártatlanul feltáró aktja mögött a sötétebb bőrű, térdelő Ádám zebrabőrbe öltözött figurája már a bűnbeesés utáni állapotot tükrözi. A Tudás fájára tekeredő kígyó – a felöltözött Ádám előtt heverő ruhátlan Évához hasonlóan – a Sátán érzéki kísértésének szimbóluma, éppúgy mint az Éva lábaihoz osonó ördögi kísértő nőstény oroszlán. Az első emberpár kísértőkkel fenyegetett kettőse végsősoron az öntudatlan passzivitás és a nyugtalanító tudás alternatíváját, gondtalan ártatlanság és gondterhes bizonyosság két egymásra következő stádiumát jelképezi.

      Kiállítva:
       Velencei Biennálé, Velence, 1932
       A Magyar Királyi Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter által rendezett Nemzeti Képzőművészeti Kiállítás. Műcsarnok, Budapest, 1933. április 19. – május 25. katalógus: 37.
       A Magyar Képzőművészek Egyesülete 40 éves fennállása alkalmából rendezett jubileumi kiállítás. Műcsarnok, Budapest, 1934. december – 1935. január, katalógus: 20.
       8 festő és 8 szobrász. Nemzeti Szalon, Budapest, 1935. április 20. – május 5. katalógus: 8
       A Benczúr Társaság reprezentatív kiállítása. Nemzeti Szalon, 1936. október 17. – november 2. katalógus: 75.
       Őszi tárlat. Műcsarnok, Budapest, 1939. október 8. – november 19. katalógus: XVI. terem/18.
       Basilides Barna festőművész retrospektív kiállítása. Ernst Múzeum, Budapest, 1966. február 4 – 20. katalógus: 1.

      Reprodukálva:
      Hongrie – Magyarország – Hungary. Francia, magyar, angol nyelvű szemle. 1933. No. II-III. sz. 15. oldal
      Magyarország, 1934. május 13. 2. oldal
      Magyar Ünnep, 1944. I. 3. 2. oldal